Gondolkoztál már azon, ha ősszel a novemberi választásokon megint ugyanazok kerülnek a városvezetésbe és képviselői székbe, akik eddig is becsaptak minket, akkor mi lesz a városunkkal??? Hányan vagyunk, akiknek átfutott az agyán, hogy meddig lehet ezt a várost kiszipolyozni? Meddig lehet szétverni és tönkretenni? Hol az a határ, amikor fel kell mutatni a STOP táblát azoknak, akiknek a történelem szemétdombján a helyük nem pedig a városvezetésben, a képviselői testületben. Hol van .......?

Ha azt szeretnénk, hogy Komárom élhetőbb város legyen, akkor nem szabad azokat, akik tönkretették ezt a várost, hazudoznak nekünk, törvényeket sértenek újból döntéshozatali helyzetbe hozni. Nem szabad őket újból megválasztani.

Híres Komáromban szeretnéd egy kicsit jobban érezni magadat?, Akkor is, ha látszólag semmi esélyt nem látsz arra, hogy a problémáink orvosolhatóak lehetnének?  Gondolom a többség szeretne jobban, nyugodtabban és előbbre mutatóbban élni. Az elmúlt években rengeteg beszélgetést folytattam szociálisan érzékeny, nemegyszer tényleg intelligens komáromi polgárokkal. Barátokkal, rokonokkal, gyakran ismeretlenekkel is. Bármerre, ahol csak megfordultam. Ezekben az volt a közös, hogy beszélgetőpartnereim rendszeresen amellett érveltek, hogy Komárom mostanra megváltoztathatatlanul el lett rontva. Mindannyian a komáromi maffia és az őket kiszolgáló képviselők, állami alkalmazottak (bírák, ügyészek, rendőrök) foglyai lettünk sőt, legtöbben áldozatai.

Ha szelíden is (néha azért kiborítva a bilit), vitába keveredtem azokkal, akik képtelenek, vagy nem akarják megérteni, hogy Komárom megérdemel egy újabb esélyt, hogy megint erős, gazdag és fejlődő város legyen. Bejárok minden testületi gyűlésre. Felhasználom azt az öt percet, amit egy polgár arra kap, hogy elmondhassa azt, ami nem teszik neki, vagy éppen jó javaslatokkal akar élni Komáromért, a polgárokért. Mindig falakba ütközök, sohasem kapok válaszokat (pedig a törvény erre kötelezi a városvezetőket és a képviselőket) csak lenézést azok részéről akik arrogáns és sokszor törvénysértő módon meneteltetnek minket a szakadékba. Valóban beteg és rossz irányba megyünk, Van min változtatnunk, de a helyzet csak akkor fog megváltozni, ha mi polgárok is megváltozunk. Kritikusnak és bátornak kell lennünk. Ha a városvezetés és a képviselők által felkínált nézőpontok valamelyikéből szemléljük ami Komáromban megy, akkor minden marad a régiben. Ha azonban megengedünk egy másik szemléletet, a dolgok messze nem is annyira elkeserítőek. Sőt. Igazából azt tapasztaltam, hogy megfelelő érveléssel szinte bármelyikünkben elültethető a mag, ami kivezethet minket a szakadékból. A baj sokkal inkább a hittel van. Illetve pont a hitetlenséggel. Ezt a hitetlenséget, hogy minden jobbá fordulhatna két fő vonalon erősítjük: Egy, elhisszük azt amivel a hatalmon lévők médiája etet minket reggeltől estig azt, hogy ők a jó fiúk, akik csakis nekünk akarnak jót. Kettő, sopánkodunk az helyett, hogy tennénk valamit saját magunkért, s így Komáromért is. Azt mondogatjuk a helyzet szörnyű, ember embernek farkasa.

Ez ellen úgy lehetne legjobban védekezni, helyesen cselekedni, hogy nem nézzük, olvassuk a minket butító, hazudozó médiát, valamint azzal, hogy olyan társaságot keresünk (illetve alakítunk ki tevékenyen), ahol megpróbálunk nyíltan beszélni arról, hogyanokról is, hogyan kivezetni Komáromot abból a szakadékból, amibe a mostani és az előző városvezetések taszították.  Az áhított változás nincs is olyan messze. Olyannyira nincs, hogy elég megváltoztatni a saját nézőpontunkat ahhoz, hogy még a mi életünkben jobbá fordíthatóak a dolgok. Legalábbis megszűnjön a rá gyakorolt negatív hatás.

Gyakran mondjuk azt: Hiába akarom én a változtatást, ha a maradék többség ezt nem akarja. Először is az ember alapvetően jó (gondlom én). Jók vagyunk, és ettől végül csak az "mentett" meg minket(eddig), hogy a hamis emberek és a rosszul kialakított környezetünk éveken keresztül sulykolta belénk az ellenkezőjét. Azt is mondogatjuk: Én egyedül vagyok, bármit teszek, semmit nem tudok változtatni ezen a rossz helyzeten. Szerintem, első lépésként elég csak saját magunkat, a mi saját én- és világképünket megváltoztatni. Olyan hatásosan ültettük be az elménkbe, hogy egyedül vagyunk, hogy ez a magatartásunk teljesen lebénít minket. Mindenki arra vár, hogy majd valaki más elvégzi a munkát helyette. Egy pénzember, nagykutya, vagy egy jó útra tért politikus. Majd ha ők a zászlajukra tűzik a változtatásokat, majd akkor ők is csatlakozom hozzájuk. Majd akkor, ha hirtelen kiderülne, hogy az utcán áll több ezer hasonlóan gondolkodó és tenni akaró lény, majd akkor teszek én is valamit. Igen, egy fecske nem csinál nyarat.

Igaz, hogy az egyén döntése egymagában nem fogja megváltoztatni a világot. De! A kisvilágunk működését igenis én, mi, a kisemberek tartjuk a kezünkben. Bármilyen kicsik is vagyunk, a városvezetőink és a képviselőink a mindannyiunk mibelőlünk élnek. Csak annyi kell a változáshoz, hogy mi a többség döntsük el mi jó nekünk, saját életünket mi kormányozzuk.

Jegyezzük meg, hogy a reménytelennek tűnő helyzetből legszebb nyerni. Hát legyünk nyertesek!!!